S megint eljött a húsvét.
Arra határozottan emlékszem, hogy mindennél jobban szerettem ezt az ünnepet, a telet lebirkózó friss napsütéssel, a mámorító tavaszi illattal. S az sem volt mellékes szempont, hogy gyerekemberként erre az egy napra legalább felnőttnek tekintettek. És miután elhadartam az enyhén dadaista ihletésű: „zöld erdőben jártam…” kezdetű verset, már öntötték is a stampedlis pohárba a kevertet, vagy a rumpuncsot.
Egyik borzalmasabb volt, mint a másik.
Ám a likőrök hatására egy kissrác már-már Old Shatterhandnak képzelte magát, és úgy ment peckesen, jólfésülten, kezében fémtízesekkel, színesre pingált tojásokkal teli zacskóval, hogy azt gondolta, övé a világ.
Ám azon a bizonyos húsvéton, már kamaszként, nem locsolni, hanem futballozni indultam. A Vasas ünnepi ifitornát rendezett a Fáy utcai stadionban, és én az angyalföldi Ifi I visszafogottan szépreményű centereként vártam a nagy eseményt. Meg nem mondom, milyen indíttatásból hívták meg akkor a svájci Basel, a csehszlovák Slavia Praha és az MTK gárdáját, de nem is ez a lényeg.
Életem egyik legizgalmasabb húsvétja lett az.
A meccseket természetesen a hátsó salakos pályán rendezték, s előttem van a svájciak riadt tekintete, akik közül néhány talajmintát gyűjtött, hogy otthon megmutassa: szerencsétlen magyarok fű helyett kavicsokon és porban futballoznak. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a nyitó meccsen 7–2-re megvertük a Baselt, és a második félidőben négy góllal vettem ki a részem a sikerből.
Így utólag egyértelmű: fiatalságom talán legemlékezetesebb negyvenöt perce volt az, leszámítva néhány szerelmetes randevút, egy-két matekdogát, és elakadt liftben töltött perceket. Előttem van, ahogy a svájci fiúk a nagy zakóért cserébe samponokkal, piperecuccokkal ajándékoznak bennünket, s magam a tőlük kapott Fa szappanról sokáig azt hittem, hogy fából készítették.
Másnap 4–2-re megvertük a Slavia Prahát.
Ott két gólt lőttem.
A harmadik meccsen 5–0-ra páholtuk el az MTK-t, s akkor már megengedhettem magamnak egy kis lazítást, a gólkirályi cím így is az enyém lett.
Életemben először és utoljára.
Abból a Vasas ifiből egyébként két fiúnak sikerült igazi futballistává válnia, Huszárik Lászlónak, aki később a Verebes-féle MTK-val bajnoki címet nyert, majd újpesti jobbhátvédként foghatta a Napolival kupameccsre érkező Diego Maradonát. S mellette a különleges talentum Rixer Géza futott be karriert. Különben annak a korosztálynak egyértelműen a ferencvárosi Koch Róbert volt a legjobbja – nem győztem csodálni egymás elleni meccseinken a virtuozitását, játékintelligenciáját.
A tornát természetesen mi nyertük.
Jött a díjátadó ünnepség. Előttem van, ahogy a gondnok odacipeli az edzőpályákhoz a kisasztalt, majd szép komótos mozdulatokkal telipakolja kupákkal, serlegekkel. Doktor István, a Vasas akkori technikai vezetője rövid beszédet mondott, s egyenként szólította a díjazottakat. Apám büszkén várta a pillanatot, hogy a fia is magasba emelheti a saját serlegét. Mindenki megkapta a magáét. A legjobb mezőnyjátékos, a legjobb kapus, és döbbenten láttam, hogy az asztalról eltűntek a kupák. Doktor István ekkor mondta, hogy akkor most tapsoljuk meg a gólkirályt, éljen, éljen, éljen.
Mentem felé riadt képpel.
Ő meg a kezembe adott egy varródobozt.
A tetején matyó hímzés, igazi giccses darab. Talán a gondnok feleségéé lehetett, mindenesetre amikor zavaromban felmutattam, s felemeltem mint valami világbajnoki trófeát, csapattársaim röhögőgörcsöt kaptak. A svájciak és a csehek gyaníthatóan azt gondolták, hogy a mütyürke dobozban lapul valami kincs, ám az tökéletesen üres volt.
Ez jutott nekem.
Azon a délutánon büszkeséggel teli fájdalommal arra gondoltam, valami nem stimmel a magyar futballban. S amikor néhány hónappal később, 1978 júniusában egy bizonyos Garrido nevű portugál bíró kiállította Törőcsik Andrist, majd Nyilasi Tibort az Argentína elleni világbajnoki nyitó meccsen, már biztosan tudtam, a varródoboz valamiféle jel, vagy üzenet volt a hanyatlás felé…
SINKOVICS GÁBOR
)
oriási a cikk.
Tragikomikum! Nekem nagyon tetszik! Adnék rá 5csillagot de nem működik!
Mégis működik! sorry
Ha ez igaz akkor sajnállak,viszont a mostaniak csak egy tüt kapnak a dobozbol.
Azt is 11-en keresik a JÓ NAGY KAZALBAN
Ez jobb mint a Szöllősi cikke
He, ez egész jó volt! Pedig a minap még csodálkoztam azon, hogy ez az úriember miért ír mindig valahogy olyan sörszagú, "majdnem van véleményem" típusú, kifejezetten zsurnalisztikus benyomású szövegeket. Úgy látom, megérte elövenni a saját élményeket, és nem túl messzire elvonatkoztatni.
Nincs kényszerképzetem, meglehet csak véletlen az egybeesés.
Húsvétkor rangos ifjusági tornát rendeznek, világhírű csapatok utánpótlásegyütteseinek, csillogó-villogó körítéssel- természetesen Felcsúton és Fehérvárott, mintegy élő kontrasztként.
Ennek a hírnek egyébként sportszerető és labdarúgást kedvelő egyszerű szurkolóként nagyon örülök, valószínűleg meg is nézek egy-két meccset..
Légy oly szíves Gábor, és vedd rá valahogy a "fejeseket", hogy Szőlősi borzalmas írásai helyett te írj kettőt :D.Óriási cikk, mint azt már tőled megszokhattuk.Csak így tovább!
Sinkovics Úr!Gratulálok a cikkhez!Óriási!Nem ma kezdtem az irásait olvasni,ismerem a stilusát,szenzációs!Visszahozza az ember fiatal éveit!Az ember agyában lejátszódik a saját varródoboz sztorija!Bizony szépek voltak azok az idők,sajnos soha nem jönnek vissza!
Azért a locsolás után kapott rumpuncs,kevert,netán jó kisüsti nem volt az olyan rossz.....:-)
Jó cikk! grat
Tényleg jó. :-)
remek írás, kétszer is elnevettem magam, gratulálok!
Mintha ha a fiatalsagom jonne vissza amikor ezt a fantasztikus
cikket olvasom.Nagyon sok hasonlosagot erzek az en eletemben is,meg akkor is ha Sydneyben elek 21 eve.A kulonbseg en Bp-i szuletesu letemre videken nottem fel es ott fociztam a serduloi
orszagos bajnoksagban / Vasassal is egy csoportban voltunk /es egy edzesen a Vasasban is voltam,mikor 79-ben visszakoltoztunk Pestre,Csillaghegyen vett Edesanyam hazreszt.De a videki husvetnak nincs parja.
A nagy kulonbseg az,hogy az en Anyukam nem engedte,hogy megnezzem azt a nagy meccset Argentinaval,amit a mai napig is szivesen megneznek,a tobbi meccsnek mar lattam pillanatait,mivel orszagos osztaly kirandulason voltam amikor az olaszoktol es a franciaktol is kikaptunk 3:1.
Micsoda evek soha nem felejtem el az akkori eveket,a tancolj Toro harsonakat / Fradi szurkolo letemre / itt egy a cel kozosen a magyar football melto regi nagyhirere valo hozasa.
RIA RIA HUNGARIA
Gabor
Nagyon tetszett! :)
Szia Gábor!
Ha jól tudom 2 szezont fociztál Végh Tóni kezei alatt Mányon is, NB III-ban. Nyáron egy jubileumi bulit szervezünk itt Mányban,80 éves az egyesület természetesen szeretettel várunk.
Üdv: Misi (Mányi TK)
Igazi novella, szépirodalmi műnek is mehetne! régóta olvasok már itt a blogzónán, de még ilyen jó bejegyzést nem olvastam! Gratulálok Sinkovits úr!
Én is szeretettel várlak,Hajrá Mány,Hajrá Magyar foci,Hajrá Mány!Gyerünk Gyerekek!
Te Gabor, csak nem az a fekete poszto, negyszogletes matyohimzeses dobozrol van szo rol van szo ?
Nem olyan csunya az, bar biztos jobban orultel volna a hollohazi, pirosra festett szaju porcellan futballistanak, igaz ?
Amugy szep az iras,nyugodtan irhatnal 'szepirodalmat', gratulalok !
Na ennyire azert nem dadogok ! Sorry !
S persze nem merted felnyitni a szappan papirjat, csak szagolgattad, igaz ?
minden ok.a cikkel,csak azt miután pár évvel ezelött átvedted a bozsikba a honvéd szurkolók díját nekem eszembe jutott,hogy az elötte lévő vasas-honvédon a haverodnak közölted,hogy utálod ezt a kispesti bagást-ott ültem mögötted és hallottam-kicsit megingott a szavahihetőséged gabi.
Gratulálok!
Örömmel veszem tudomásul,hogy azért még maradtak IGAZI újságírók is ennél a lapnál...
Át tudom érezni a cikk írójának fájdalmát. Anno egy kispályás csapatnak voltam csapatkapitánya. Nyertünk a bronzmeccsen 1-0 ra. Vége lett a mecsnek. Igazi csapatmunka volt. Amikor átadták a kupát, gondoltam átveszem csapatkapitányként(tudtommal az szokta átvenni). Igen ám de góllővő társunk oda ment, kikapta a kupát és nagy büszkén elkiáltotta magát, hogy nekem köszönhetitek a ezt a kupát. Igazándiból a klubszékházban kllett volna landolnia a kupának. De nála landolt. Erre mondja a kórkép: elmebeteg. Az én időmben az számitott ki kinek a kije. beteg a magyr futtball:elmebeteg.
Kedves Gábor! Nagyon tetszett amit írtál!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.